Szikrák a kismegszakítón

Dániel zsebre vágta a telefont, és kirántotta a pendrive-ot a gépből. A hirtelen beálló csendet egy fémes csattanás és égett műanyagszag törte meg a folyosó felől. A lépcsőházi lámpák vibrálva kialudtak, majd egy hirtelen szikrázás kíséretében a teljes második emeleti elosztódoboz lecsapódott.
"Mondtam én, hogy a túlterhelés elkerülhetetlen!" – dörögte Dr. Bordás András hangja a sötétbe borult fordulóból. "R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha Nikola Tesla látná ezt a barbárságot, most forogna a sírjában!"
Dániel óvatosan nyitotta ki a lakásajtót. A szűk, félhomályos folyosón Tibor bá már egy zseblámpával a kezében guggolt a fali szekrény előtt, miközben Ricsi lépcsőzött fel a szuterén felől egy műanyag szerszámos ládával.
"Nyugalom, professzor úr, csak a főmegszakító ment el" – morogta Tibor bá, de az arca feszült volt a csóva fényében. "Ez nem sima zárlat. Valaki valahol nagyon megterhelte a hálózatot."
Enci lépett ki a szomszédos ajtón, kezében egy derengő kijelzővel.
"Odalent a Miri Csemegénél is elment az áram" – jegyezte meg óvatosan, fél szemmel Dánielt figyelve. "Marika néni emlegette a pultnál, hogy Zoltán úr ma is körbejárt a házban az elosztók miatt."
Dániel szorosan a markában tartotta a zsebében lévő meghajtót. A félhomályban, míg a lakók a szikrázó kapcsolótábla köré gyűltek, a telefonja újra megrezrent. A szomszédos épület harmadik emeleti ablaka mögött a sötét alak mozdulatlanul figyelte őket.