Néma zsarolás a másodikról

Dániel óvatosan hátrált a bejárati ajtótól, nehogy a parketta megreccsenjen a talpa alatt. A szorosan markolt telefon kijelzője hirtelen felizzott a tenyerében. Egy újabb SMS érkezett, ugyanarról az ismeretlen számról: „Tudom, mit töltöttél le tegnap éjjel kettőkor. A szerver logfájljai nem hazudnak, Dániel.”
A férfi gyomra görcsbe rándult. A tegnap esti elhamarkodott döntése – amikor a cége bizalmas adatbázisából lemásolta a törölt hozzáférési kódokat, remélve, hogy kitörhet a mókuskerékből – most végzetes huroknak tűnt a nyakán. Azt hitte, a sötétség és az otthoni titkosított hálózata védelmet nyújt, de valaki már akkor a nyomában járhatott.
A lépcsőházból elfojtott morajlás szűrődött be. Dr. Bordás harsány hangja visszhangzott a fordulóból, ahogy a váltóáram törvényszerűségeiről és az alumíniumvezetékek túlterheléséről kioktatta a rémült szomszédokat, teljesen figyelmen kívül hagyva a katasztrófavédelem embereit. Dániel azonban alig hallotta a lépcsőházi vitát. Kényszeresen a számítógépéhez lépett, miközben az ablakon át lepillantott a belső udvarra.
A szemközti épület harmadik emeletén egy alak sziluettje mozdult el az üveg mögött. Amikor Dániel kijelzője újra megrezrent – „A hatóság lezárhatja a házat, de te nem lépsz meg a pendrive-val” –, végleg megértette, hogy a tegnap esti titka és a társasház körüli hurok egyszerre fogja fojtogatni.