A hatósági jegyzőkönyv

Dániel még mindig az ajtó mögött állt a szorongatott telefonjával, amikor a földszinti kapu nehéz szárnya hatalmas csattanással csapódott be. Nem Bálint kapkodó léptei zengtek fel a lépcsőházban, hanem idegen, sárga láthatósági mellényt viselő hatósági ellenőrök nehéz bakancsainak koppanása. A szuterénből kiáramló párás gőzben a katasztrófavédelem két embere lépdelt felfelé, nyomukban a szorult helyzetben lévő Fekete Zoltán közös képviselővel és a hűvös eleganciával mögöttük haladó Dr. Balog Henrikkel.
– Ez elkerülhetetlen volt, Zoltán – szólalt meg Balog ügyvéd úr halk, jéghideg hangján, miközben a nedves levegőtől óvva eligazította drága öltönyét. – A szomszédos épületből érkezett bejelentés a gázszag és az ingadozó feszültség miatt. A jogi felelősség most már az ön vállát nyomja.
Fekete Zoltán keze láthatóan remegett, ahogy az vezető ellenőr által átadott hivatalos sárga nyomtatványt szorongatta. A jegyzőkönyvben szereplő ultimátum nem hagyott kétséget: az épület elektromos és gázhálózata közvetlen életveszélyt jelent. Vagy azonnal rendkívüli közgyűlést hívnak össze és a triplájára emelik a kényszerfelújítási alapot, vagy negyvennyolc órán belül lakatlanná nyilvánítják a házat, és megkezdik a kiürítést.
A második emeleti kukucskálón át Dániel tisztán látta, ahogy Balog Henrik egy kártyát csúsztat a teljesen elfehéredett közös képviselő zsebébe. Az ügyvéd játszmája tökéletesen kirajzolódott: a lakók többsége képtelen lenne kifizetni a hirtelen kiszabott milliós tételeket, és a fizetésképtelenség azonnal az ő ingatlancégének sodorná a lakásokat. Bálint a korlát mögött meglapulva hallgatta a hatóságiak határozott hangját, tudva, hogy ha az épületet lezárják, az ő titkai is végleg a csapdában ragadnak.