Szikrák a biztosítéktáblán

Mielőtt Fekete Zoltán megszólalhatott volna, éles, csattanó hang rázta meg a lépcsőházat. A főkapcsoló táblájából kékes szikraeső csapott ki, a folyosói lámpák vibrálva kialudtak, és fojtogató égett műanyagszag árasztotta el az első emeletet. A hirtelen sötétségben a pince felől baljós, sercegő zúgás hallatszott.
A szuterén ajtaja résnyire nyílt, ahonnan Székely Ricsi leskelődött ki sápadtan. Ricsi rettegett: ha a hatóság lekerül a pincébe a szag nyomán, a dobozokba rejtett, csempészett árukészlete azonnal lebukik. Odafent Bartha Zsófia dühösen lépett ki a gangra. Zsófia magából kikelve kérte számon a mérgező füstöt, és azonnal Zoltánra zúdította a haragját a ház elhanyagolt állapota miatt.
A lépcsőn dr. Balog Henrik közeledett. A kényszerárverező ügyvéd arca vészjóslóan elborult. „Ez gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés, Zoltán” – sziszegte Balog éles, rideg hangon. „Személyesen intézem el, hogy a törvény teljes szigorával feleljen ezért a csődtömegért.”
Az első emeletről Kovács Tibor sietett elő fém szerszámosládájával. Tibor bá morgva kukkantott a megolvadt vezetékek közé. „Túlterhelés. Ha nem áramtalanítunk azonnal, porig ég az egész hálózat” – figyelmeztetett komoran, miközben a váratlan műszaki hiba végképp időprésbe szorította a megrettent lakókat.