Szikraeső a gang felett

Bálint ujjai még ráfeledkeztek a nyirkos papírfecskére, amikor az emeletek felől lecsapott az üvöltő, torzított gitárbőgés, majd a következő másodpercben félelmetes, kékes villanás világította meg a belső udvar kormos falait. Szikraeső hullott a második emeleti gangról, s a villamos hálózat végérvényesen feladta a harcot: a Marshall erősítő és a szomszédos kriptobányász gépek túlterhelése percek alatt szénné égette a fővezetékeket. A ház belezuhant a teljes, fojtogató vaksötétségbe, miközben a vakolat égett szagát hordta a huzat.
Odafent azonnal kitört a káosz. Pánikszerű kiáltások, csapódó ajtók és sietős léptek zaja verte fel a lépcsőházat. Kelemen Dániel és Szabó Gábor dühtől tajtékozva törtek ki a sötét folyosóra, miközben a szakításon frissen átesett Enci is a korláthoz rohant. A feszült lakók szinte lincshangulatban tódultak Karesz ajtója elé, ahonnan még sűrű füst szivárgott ki a küszöb alatt.
A földszinti homályban Erika ösztönösen szorította magához a gyermeket. Dr. Szabó a falhoz lapulva nyögött fel a sötétben, tudva, hogy a kiérkező hatóságok ebben a zűrzavarban percek alatt átfésülik a házat. A Miri Csemege melletti faliújságon, ahol Nóra friss szobabérleti hirdetése függött, megrebbent a papír a rohanó léptek keltette légnyomásban. Erzsi néni közelebb lépett Bálinthoz, és hideg ujjait a férfi csuklójára kulcsolta.
– Nincs időd – suttogta reszketve, de szigorúan. – Balog rendőrei már a sarkon vannak, és ha odafent elszabadul a pokol, titeket is elvisznek.