Fényszórók a kapualjban

Bálint kiszabadította a csuklóját az öregasszony nyirkos szorításából, és a rendelő nehéz tölgyfa ajtaja felé hátrált, ám ekkor a kapualj homályos üvegfalán át vakító fényszórópár hasított a sötétségbe. Egy halk járású, sötét ablakos luxusterepjáró állt meg a ház előtt, alig pár méterre a villódzó szirénáktól. Az autó motorja nem állt le, csupán a vezetőoldali ajtó kattant halkan.
A félhomályos kapualjban váratlanul feltűnt Varga Nóra. A lány nem a lépcsőház felől érkezett: cipője tompa kopogással csapódott a nedves kövezethez, mintha épp most osont volna be az utcáról. Zaklatottan igazította meg a kabátját, és miközben a kezében szorongatott bőr táskába próbált valamit mélyen elrejteni, egy csillogó, szögletes műanyag kártya csúszott ki az ujjai közül, s halk csörrenéssel landolt a Miri Csemege előtti rácson. Nóra ijedten torpant meg, körbepillantott a koromsötét udvaron, de a felülről áradó ordítozás és a füst miatt nem vette észre a földszinti árnyékban lapulókat.
Székely Ricsi a szuterén lépcsőfordulójából figyelte a jelenetet, elfojtott lélegzettel. Rettegett, hogy a kiérkező hatóságok az ő csomagtartós áruit is átkutatják, de Nóra zavart, kapkodó mozdulatai még őt is gyanakvással töltötték el. Nóra nem hajolt le a kártyáért: amikor a kapu előtt felharsant egy rendőrségi adóvevő sercegése, pánikszerűen megfordult, és a sötét lépcsősor felé rohant, hagyva, hogy a titokzatos belépőkártya ott heverjen a porban.