A rácsos ablak mögött

Dr. Szabó szája lebiggyedt, ahogy az imbolygó gyertyafényben Bálint feszült arcát nézte. Mielőtt azonban a zsaroló háziorvos válaszolhatott volna, a szervizfolyosó felőli kis ablak üvegén éles koppanás visszhangzott. Erika elfojtott nyögéssel szorította magához a csecsemőt, Bálint pedig azonnal a rácsos ablak felé fordult.
A belső udvarra nyíló homályos üveg mögött egy olcsó zseblámpa keskeny sávja pásztázta a rendelő zugait. A fénysugár mögött Erzsi néni barázdált, szigorú arca bontakozott ki a sötétségből. Az idős asszony régi flanel otthonkájában állt a nyirkos udvaron, és egyenesen Bálintékat figyelte. Pontosan tudta, ki hová húzódott behúzódni a házat elborító áramszünetes káoszban.
Bálint halkan elhúzta a rézreteszt, és résnyire nyitotta a hátsó ajtót. Erzsi néni egyetlen lépést sem hátrált, csak a lámpával villantott Bálint szemébe, majd tekintete tüstént a falnak támaszkodó Erikára és a csecsemőre tévedt.
– Tudtam, hogy ide futtok – sziszegte az öregasszony fojtott, reszelős hangon. – Fent Fekete úrék a főkapcsolót keresik, Ricsi meg lent a szuterénben kapkodva pakolja a csempész öblítőket a kocsijába, mielőtt a hatóság megérkezik. De én nem Karesz gitárja miatt jöttem le.
Erzsi néni közelebb lépett, és egy szorosan összehajtogatott, barna papírfecskét nyomott Bálint nyirkos tenyerébe.
– Balog ügyvéd úr az imént telefonált valakinek a kapualjból. Bejelentést tett. Ha a rendőrök átfésülik a doki zugait, titeket is itt találnak.