Szikra a sötétben

Máté szeme tágra nyílt, amint Erzsi néni a szoknyája redői alá rugdosta a fekete tokot, de mielőtt megszólalhatott volna, a második emelet felől egy földöntúli, fülsértő gerjedés csapott le rájuk. Karesz a falat rázó Marshall erősítőjére csapott: a torzított gitárhang végigsöpört a vékony téglafalakon, megremegtetve a lépcsőház régi üvegablakait. Sipos Bendi lakásából, a hetesből felvisítottak a túlterhelt hűtőventilátorok, ahová Karesz illegálisan rákötötte a maga monstrumát a kriptobányász hálózatra.
A túlterhelt rendszert egyetlen vakító kék villanás roppantotta meg a másodiki főelosztónál. Éles, fémes pukkanás visszhangzott a lépcsőházban, szikraeső hullott a korlátra, majd a teljes épület azonnal vaksötétbe borult. A hűtők búgása egy csapásra elhallgatott, a lámpák kihunytak, és a koromsötétben szinte azonnal felcsattantak a riadt kiáltások.
A sötétben ajtók vágódtak ki. Telefonok kijelzőinek hideg, bizonytalan fényei gyúltak ki a gangon: Kelemen Dániel átkozódva botorkált ki a folyosóra, míg Szabó Gábor és Enci feldúltan lépett ki mögötte.
– Ez a barom volt az! Kinyírta az egész hálózatot! – dühöngött Gábor, miközben a telefonja fénycsóvája Karesz ajtójára szegeződött. A lakók lincshangulatban indultak meg a gitáros lakása felé, dühös kiabálásuk betöltötte a szűk teret.
Lent, a földszinti homályban egy pillanatra nehéz kopogás dördült Tormai főtörzs ajtóján, ahonnan a résekben kiszivárgó, összetéveszthetetlen Etelka-parfüm illata elárulta a titkos vendéget – de a vakító sötétségben most senki sem figyelt a detektívre. A tömeg már Karesz ajtaját döngette.