Fénycsík a kapuüvegen

A másodikon kirobbant zűrzavar árnyékában, míg a dühös szomszédok Karesz ajtaját döngették, Varga Nóra dermedten állt a lépcsőforduló mélyén. A koromsötétben reszkető kézzel nyúlt a kabátzsebébe, ám a keresett fémtok helyett csak a bélés hideg selymét érezte. A torkát fojtogató pánik szorította össze: a fekete adathordó nincs meg. Az az adathordó, amin a teljes rejtett magánélete, a zűrös pénzügyek és a tegnap esti titok nyomai feküdtek.
Kétségbeesetten lépett visszafelé a lépcsőfokokon, telefonja bizonytalan fénycsóváját a kőlapokra irányítva. Lent, az első emeleti pihenő homályában Erzsi néni sziluettje derengő mozdulatlansággal állt, mint egy néma őrszem. Nóra lába megtorpant, amikor a kapualj felől egy finom égett gumiszag kíséretében alacsony, sötét tónusú motorzúgás szűrődött be. Az utcán várakozó luxusautó türelmetlenül villantott egyet a fényszórójával, éles fehér csíkot hasítva a kapu üvegén át a lépcsőházba.
– Keres valamit, Nóra? – csapott le rá a sötétből Dr. Balog Henrik jéghideg, halk sziszegése. Az ügyvéd a tízes lakás árnyékából lépett elő, tartása látszólag kimért volt, de a kijelző kékes fényében jól látszott a szemében bujkáló, leplezetlen félelem. Ő is tudta, mi forog kockán.
Eközben a kilences ajtaja éppen csak résnyire nyílt ki. Bartha Zsófia riadt tekintettel, a feszültséget csillapítani hivatott zsályafüstölőjének maradványát szorongatva lesett ki a gangra. Nóra nem válaszolt az ügyvédnek, de a háza előtt berregő motor és a lépcső alján hallgatag táskát takargató öregasszony között csapdába esett. Zoltán ma is hiába próbált volna szabályrendet tartani ebben a házban: a sötétség leple alatt a zsarolás és a rettegés hálója végérvényesen ráfonódott a folyosóra.