Feszültség a második emeleten

Dániel a második emeleti homályban ülve meredt a telefonja derengő képernyőjére. A tegnap esti elhamarkodott akciója – amikor egy hirtelen felindulástól vezérelve feltöltötte a titkosított adatcsomagot arra a bizonyos kétes fórumra – most úgy nehezedett a mellkasára, mint egy öntöttvas radiátor. Amikor a készülék halkan megrezrent a tenyerében, a hideg futkosott a hátán. A névtelen üzenet rövid volt és lényegretörő: „A tegnapi csomag megérkezett. Elszámolunk.” Dániel görcsösen nyomkodta a frissítést, hátha csak egy elgépelt téves számról van szó, de a képernyő nem könyörült.
Pániktól hajtva nyitotta ki a lakásajtót, és óvatosan kilépett a koromsötét folyosóra. A házban uralkodó totális áramszünetben éppen Dr. Bordás András tartott rögtönzött fizikaórát a sötétben botorkálóknak.
– Én még ettem a háromhatvanas kenyérből, de ilyen amatőr hálózatot még nem láttam! – dörögte az idős professzor, miközben zseblámpája fénysugarát a mennyezetre irányította. – R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha Nikola Tesla látná ezt a kókányolást, elsírná magát!
Dániel hallgatott, kezét a zsebébe süllyesztve próbált láthatatlanná válni. A kapualj felől beáradó fényszórókéve és a lépcsőfordulóban feszengő Nóra, valamint Balog Henrik sziluettje csak fokozta a paranoia-érzetét. A tegnap esti titok többé nem az ő magánakciója volt – valaki figyelt, és a sötét lépcsőház most tökéletes csapdának bizonyult.