A leejtett adathordó

Máté torka kiszáradt, képtelen volt válaszolni az idős asszonynak. Csupán egyetlen rövid, bizonytalan bólintással kitért Erzsi néni dermesztő pillantása elől, és sietős léptekkel megindult a félemeleti ablak felé, hogy levegőhöz jutson. Odalentről, a kapu előtti sötétségből egy nehéz, mély motor fojtott zúgása szűrődött fel a lépcsőházba.
A ház előtt egy éjfekete, sötétített üvegű luxuslimuzin vesztegelt járó motorral. Máté átlesett a koszos üvegen: a kocsi hátsó ajtaja épp abban a pillanatban vágódott ki, és Varga Nóra lépett ki belőle. A lány haja kócos volt, drága kabátjának gombjai félregombolva; riadtan nézett körbe az utcán, mintha attól tartana, hogy valaki meglátja. A kocsi lehúzott ablakán át egy éles férfihang csattant fel, de Nóra szinte elmenekült a jármű mellől, egyenesen a kapualj felé rohanva.
A bejárati ajtó csattanása visszhangot vert a lépcsőházban. Nóra kettesével szedte a fokokat, papírköteg szorult a hóna alá, és észre sem vette Mátét az első emeleti pihenőben. Ahogy elviharzott mellettük, egy fekete bőrtokos adathordó csúszott ki a táskájából, és tompa koppanással állt meg Erzsi néni papucsa előtt.
– Zoltán úr ma is hiába körbejárt, nem ezt a titkot keresi – jegyezte meg Erzsi néni fagyos nyugalommal, miközben a lábával észrevétlenül közelebb húzta a kiesett tárgyat. Nóra meg sem állt, a második emeleten beverte maga mögött az ajtót.