Szigorú léptek a folyosón

Bálint kitépte magát az idős asszony szorításából, de mielőtt szembeszállhatott volna a fenyegetéssel, éles fénysugár vágott át a lépcsőházi sötétségen. Fekete Zoltán nehéz, kimért léptekkel érkezett meg a fordulóhoz, kezében a nagy teljesítményű elemlámpával. A közös képviselő nem a feszült arcokat pásztázta, hanem a földre irányította a csóvát, ahol egy félretolt kartondoboz akadályozta a szabad áthaladást.
– Vincze szomszéd, Bálint! – dörrent fel Zoltán hangja, éles visszhangot verve a hideg falakon. – A tűzvédelmi szabályzat tizenkettes pontja világosan kimondja: az áramkimaradás idején a menekülési útvonalat szabadon kell hagyni! Nem érdekel a magánügyük, azonnal lépjenek el a korláttól, különben reggelre ott figyel a figyelmeztető cédula a faliújságon és a közös költséghez csatolt bírság!
Erzsi néni bosszúsan felszisszent, és gyors mozdulattal mélyen az otthonkája zsebébe süllyesztette a sárgult barna borítékot. Tekintetével még egy utolsó, jeges figyelmeztetést küldött a férfi felé, majd megfordult, és a fal mentén tapogatózva elindult a saját ajtója felé.
Bálint kihasználta a lehetőséget: szótlanul kikerülte Zoltán imbolygó lámpafényét, és sietős léptekkel vette be magát a második emeleti folyosó árnyékába. A sötétben Dániel sziluettje dereng fel, ahogy a kijelzője vibráló kék fényében görcsösen szorongatja a telefonját. A házban a némaság mögött mindenki a másik lépteit leste.