Régi keret, új feszültség

A lépcsőházi feszültség elől visszahúzódó Erzsi néni még ki sem nyitotta az ajtóját, amikor a kapualj homálya felől halkan kopogó sarokzaj törte meg a ház fojtogató csendjét. Bezerédi Melinda lépett be a lépcsőházba, karja alatt egy gondosan selyempapírba csomagolt, lapos tárggyal. A nő éveket töltött távol, de a tartása most is elárulta a néhai Bezerédi Ferdinánd vérvonalát.
– Erzsi mama – szólalt meg Melinda halkan, hangjában a régimódi tisztelet hideg tartózkodásával. – A régi hagyaték átválogatásakor bukkantam rá. Úgy gondoltam, ezt magának kell látnia.
A papír borítása mögül egy sárgult, vastag fakeretbe zárt fénykép került elő. A kopott fotón a néhai öreg Bezerédi állt büszkén, mellette a fiatalabb Erzsi néni, lábaik előtt pedig három gyermek ült a pázsiton: a kis Melinda, Enci és a megszeppent tekintetű Bálint.
A szuterén lépcsője felől érkező Szilágyi Marika éppen ekkor kattintotta be apró elemcsőrét. A keskeny fénysugár pontosan a fénykép üvegére vetült. Marika lépte azonnal megtorpant, szeme éhes kíváncsisággal tapadt a régen hallgatott családi kötelékek kézzelfogható bizonyítékára. Bálint és Enci gyerekkori arca az öreg Bezerédi árnyékában hirtelen teljesen új megvilágításba helyezte a folyosói pletykákat.
– Hát mégis igaz… – suttogta Marika sokatmondóan, miközben a második emelet felől dobozok tompa puffanása jelezte, hogy Enci épp ezekben a percekben pakol be Nóra és Réka közös albérletébe.