Névtelen üzenet a másodikon — új hang

A másodiki lakás félhomályában Kelemen Dániel hideg verejtékkel a homlokán bámulta a felmondólevelének elküldött visszaigazolását. A multinacionális adatelemző cégtől való hirtelen kilépése pillanatnyi szabadságérzet helyett fojtogató gyomorgörcsöt hagyott maga után. Amikor a telefon kijelzője újból felvillant, Dániel ujjai megremegtek. Egy ismeretlen számról érkezett rövid szöveges üzenet állt a képernyőn: „A döntésed nem maradt észrevétlen. A házban semmi sem marad rejtve.”
Dániel felpattant, és a fojtogató szobából kisietett a gangra, hogy friss levegőt szívjon, de a folyosó feszültsége oda is követte. A lépcsőfordulóból Dr. Bordás András nehézkes léptei visszhangoztak. Az idős, egykori oktató botjára támaszkodva morgott magában, miközben a falban futó régi kábelek szagát szimatolta.
– R egyenlő U per I, ezt minden hülyének tudnia kellene! – mormolta Bordás bácsi, amint meglátta a korlátnak feszülő fiatalembert. – Ha Nikola Tesla nem intézte volna nekünk a váltóáramot, ma meg lennénk lőve. De maguk, mai fiatalok, még egy egyszerű biztosítékot sem tudnak átlátni! Maga is csak azt a világító dobozt bámulja, mintha az megváltaná az életét!
Dániel nem válaszolt. Marokba szorított telefonja égette a tenyerét, miközben tekintete a sötétedő belső udvarra tévedt. Zoltán ma is szigorúan körbejárt a házban, Fekete úr tekintete pedig valahol a felső emeletekről pásztázta a lakókat. A férfi úgy érezte, a felmondásával nem megszabadult, hanem végleg bekerült a Vászoly utca láthatatlan, szorongató hálójába.