Éjszakai érkező a kapualjban

Dániel sietve elköszönt a még mindig morajló Bordás professzortól, és a gang sötétebb sarkába húzódott, hogy megpróbálja rendezni zaklatott légzését. A kapu felől ekkor éles fékcsikorgás törte meg a kora esti csendet. Egy sötétített üvegű, drága luxusautó gurult be az épület elé, alig pár centire megállva a járdaszegélytől.
A kocsi utasa nem sokkal később pattant ki az első ülésről: Varga Nóra volt az, a másodikon lakó marketinges lány. Arcán nyoma sem volt a szokásos, hűvös magabiztosságnak. Kapkodva kapta vállára a nehéz bőrtáskáját, miközben gyanakvóan nézett körbe a sötétedő udvaron. Mielőtt az autó ajtaja becsapódott volna, a sofőroldali ablakon át egy éles, fojtott férfihang hallatszott: „Nóra, a türelmemnek korlátai vannak. Ugye nem kell emlékeztetnem rá, mi forgott kockán tegnap este?”
A lány válasz nélkül vágta be a kocsiajtót, és szinte futva indult a lépcsőház felé. Ahogy a bejárathoz ért, megcsúszott a táskája, és belőle egy vaskos, barna boríték csúszott ki a kőpadlóra, egyenesen a postaládák tövébe. Nóra riadtan kapott a dokumentumok után, de nem vette észre, hogy az egyik sárgás iratlap kicsúszott a köteg alól.
Dániel a korlátra tapadva figyelte a jelenetet, miközben a felső emeleti fordulóban felbukkant Tormai főtörzs alakja, aki láthatóan a házban körözött az esti órákban. Nóra egyetlen pillanat alatt eltűnt a lépcsőfordulóban, hagyva, hogy a nehéz kapu kattanása mögött újabb feszültség telepedjen a Vászoly utcára.