Szigorú léptek a félhomályban

Fekete Zoltán nem hagyta, hogy a hirtelen beállt vaksötét és a terjengő égett szag felülírja a házirendet. Zseblámpája éles fénysugarát végigpásztázta a folyosón, és az azonnal megakadt a szemközti korlátnak támasztott, lomtalanításra váró papírdobozokon. Kemény, feszült léptekkel indult meg, és dühösen ragasztotta rájuk az előre megírt, neonsárga figyelmeztető cédulát. „A menekülési útvonal eltorlaszolása súlyos tűzvédelmi bírságot von maga után! Nem tűröm ezt a rendetlenséget, pláne egy ilyen kritikus helyzetben!” – mennydörögte a közös képviselő, hangjával elnyomva a pincéből felszálló gyanús neszeket.
A sarokban álló új lakó rémülten húzta össze magát a sötétben, tágra nyílt, rémült szemmel figyelve a képviselő feszült dühkitörését. Mellette Bálint állt, akinek arcára ráfagyott a félelem; a sárga cédula rideg látványára önkéntelenül is a zsebébe nyúlt, ahol a tegnap esti titkot rejtő barna boríték lapult. Attól tartott, a következő leleplezés már őt fogja utolérni ebben a fojtogató csapdában.
Ekkor lépett ki a lépcsőforduló árnyékából Dr. Balog Henrik. Elegáns öltönyében, zseblámpájának jéghideg fényében szinte kísérteties jelenségnek tűnt. Meg sem rezzent a sötétségtől, egyenesen Horváth Bianka felé lépett, aki a növekvő nyomás ellenére is próbált még némi reményt mutatni. Balog azonban hidegvérrel nyitotta ki bőrmappáját, és egy előre megfogalmazott adásvételi szerződést nyújtott a lány felé. „A hálózat romokban, a ház fizetésképtelen. Ez a vételi ajánlat az egyetlen esélyük, mielőtt a bank mindent visz” – suttogta jéghideg hangon, könyörtelenül kihasználva a Fekete Zoltán gerjesztette feszültséget és a lakók bénultságát.