Szerződéses ultimátum

A gázcsap fémes csikordulása még alig halt el a pincében, amikor a harmadik emeleti gangon Dr. Balog Henrik halk, de kimért léptekkel lépett ki a tízes lakás ajtaján. A lépcsőházban felszálló kénes szag és a fenti ajtók csapódása sem billentette ki a hideg eleganciájából. Szürke gyapjúöltönyének ujját megigazítva megállt a korlátnál, ahol Molnár Máté épp a szellőztető ablakot próbálta feszegetni a kimerültségtől remegő kézzel.
– A törlesztőrészletek késedelme miatt a bank átadta az aktáját a cégünknek, Máté – mondta Balog halk, élre vasalt hangon, átnyújtva egy vakítóan fehér, céglogós borítékot. – Ha péntekig nem rendezik a hátralékot Biankával, a felhalmozott kamatok miatt megindítjuk a kényszerértékesítést. És tudja jól, ilyen ingatlanpiaci helyzetben az Önök lakása féláron fog elkelni.
Máté görcsösen szorította meg a faablak kilincsét. A másodállásban futárként ledolgozott éjszakák, a törlesztő megduplázódása és a lakásfelújítás adósságai egyszerre nehezedtek a mellkasára. Szeme sarkából látta, ahogy a második emeleten Bálint zaklatottan nyúl a zsebébe a pittyenő telefonjáért, míg Enci a korlátnak támaszkodva, sötét tekintettel figyeli párja minden apró rezdülését.
– Ez zsarolás, doktor úr... – préselte ki a fogai között Máté, de a hangja elcsuklott a tehetetlenségtől.
– Ez pusztán a szerződésük nyolcadik pontja – felelte Balog Henrik, majd a kapualjban felbolydult lakók felé pillantott. – A pánik elmúlik, Máté. A kamatok viszont éjfélkor tovább növekszenek.