Szikra a szellőzőaknában

Marietta éppen a lépcsőház alsó szakasza felé tartott, amikor a szuterén nyirkos félhomályában megcsapta az orrát a jellegzetes, szúrós szag. A csövek felől kénes töménységgel áradt a szivárgó gáz, gátlótalanul keveredve a kint rekedt dohányfüsttel. A lány szeme elé tárult a veszély: a lépcsőfordulóban pihegő alak épp a cigarettájának parazsát igazgatta el, miközben a sűrű gőz már a padlószint felett lebegett.
– Azonnal oltsa el! – kiáltotta Marietta határozottan, és kinyújtott karral lépett a szuterén bejárata felé. Vegyészhallgatóként pontosan tudta, hogy a régi konvektorcsövek mentén felgyűlt gázgőz egyetlen szikrától is belobbanhat ebben a zárt légtérben.
A szellőzőrács mögül ekkor tompa, fojtott köhögés hallatszott. Miri a járat mélyén rekedt, és a fojtogató szagtól megriadva próbált visszafelé mászni a szűk lyukban. A kislány kétségbeesett kaparászása tisztán visszhangzott a vascsöveken keresztül.
Bordás professzor az első emeleti korlátról hajlott ki, és gúnyos fintorral próbálta elütni a lány figyelmeztetését, túlzó hisztériának bélyegezve a megállapítást. Marietta azonban fittyet hányva a mérnök kioktatására, berontott a főcsap fali fülkéjéhez, és teljes erejéből elfordította a rozsdás elzárókart. A kapualjban ácsorgó lakók feszült morajlása egy csapásra elhalt, amint megérezték a pincéből felszivárgó tömény szagot.