A szalámis zsömle és a néma udvar

Miközben a földszinti rendelő kárpitozott ajtajánál tovább izzott a levegő, a Miri Csemege cégére alatt váratlanul megszólalt a pánik rézharangja. Ida feldúltan rontott ki a kapualjba, kezében egy félig megkent szalámis zsömlével, amit az imént készített a lányának. Miri nem jelent meg a szokásos időben a boltban, és a pult mögötti hűtő zúgása vészjóslóan töltötte ki a csendet.
– Látta valaki a lányomat? – kiáltotta Ida a szellőzőudvar fojtogató félhomályába, de a válasz nem a gyerektől érkezett. Az első emeleti korlátról Erzsi néni recsegő hangja csapott le, aki a felgyülemlett méregtől hajtva épp fennhangon kezdte kiteríteni a ház szennyesét, belebegtetve Lívia illegális piruláit és Bálint gyanús barna borítékjait is a bámészkodó lakók közé.
A kapualjban rekedt lakók figyelme egyetlen pillanat alatt oszlott meg a rendelő előtti zsarolási dráma és az eltűnt kislány keresése között. Fekete Zoltán azonnal előhúzta a közös képviselői jegyzőkönyvet, mintha egy eltűnt gyerek regisztrációja is beletartozna a társasházi SZMSZ hatáskörébe.
A szuterén nyirkos lépcsője alatt a lecsúszott ex-légiós félrehajtotta a kopott bársonykabátját, és egy száraz mosollyal gyújtott rá. Ő pontosan tudta, hol van a héttel ezelőtt Dániából érkezett kislány. Miri ugyanis a szellőzőaknák mögötti titkos zugban guggolt, és a telefonját szorongatva olyasmit hallgatott a csövek rezgésén át, amit senki nem szánt gyerekkorú füleknek.