Zsarolás a rendelőben — folytatás

Erika nem várt meg senkit. A gyermeket szorosan a mellkasához ölelve átvágott a bámészkodók között, és egyetlen határozott mozdulattal belökte a földszinti magánrendelő félhomályos ajtaját. Bálint szinte a sarkában volt, kétségbeesve nyúlt a kilincs után, de a zár kattanása megelőzte.
A kárpitozott ajtó túloldalán Dr. Szabó András reszkető kézzel forgatta el a kulcsot. Az orvos arca szürkés volt a kialvatlanságtól és a felhalmozott adósságok súlyától. Erika fújtatva támaszkodott a vizsgálóasztalnak, míg a baba halk nyöszörgése betöltötte a sztetoszkópok és elavult fertőtlenítők szagát árasztó helyiséget. Bálint dühödten döngetni kezdte a fát.
– Nyisd ki, Szabó, most rögtön! – sziszegte a résen át Bálint, miközben a folyosón gyülekező szomszédok léptei visszhangoztak.
A doktor nem nyitotta ki az ajtót, csak a zár mögül beszélt, szemeiben vad, sarokba szorított fény égett.
– Egyetlen szavad sincs, Bálint! – csattant fel a doki fojtott, kétségbeesett hangon. – Henrik kint áll a folyosón, és ha ma nem fizetem ki a kamatokat, elárverezi a rendelőmet. Vagy szerzel nekem pénzt még ma estig, hogy leállítsam Balogot, vagy kilépek erre a folyosóra, és Enci meg az egész ház megtudja, kinek a gyerekét síratja itt ez a nő!
Miközben odabent a zsarolás hideg vasmarka szorult Bálint nyakára, a kapualjban, a sárgaréz postaládáknál Máté és Fekete Zoltán ütközött össze. A közös képviselő épp a hivatalos felszólításokat gyűrte a rekeszekbe, miközben Máté a túlórától megtört léptekkel próbált átjutni a tömegen.
– Senki nem tud kikerülni senkit ebben a házban – morogta Máté, miközben a szűk kapualjban egymásnak feszültek a feszült tekintetek.