Számítás a lépcsőfordulóban

Bálint lassan eleresztette a professzor kabátját. Megértette, hogy a megrémült öregemberből nem fizikai erővel, hanem józan ésszel fogja kiszedni az igazságot. A ház ritka, szinte intelligens pillanatai közé tartozott, amikor a folyosói pánik közepette a puszta logika vett át az irányítást: Bordás a remegő zseblámpa fénysugarában elhadarta a hálózat pontos terhelhetőségi határait, mintha a katedrán állna.
– Tizenhat amper! Ha a váltóáramot nem Tesla szabványosítja, már régen meghaltunk volna! – sziszegte Bordás, s látszott rajta, hogy a fizika törvényeibe kapaszkodik a rettegés elől. – R egyenlő U per I! A túlterhelést a hálózati ingadozás okozta, Bálint! Kiszámoltam!
A lépcső fordulójában felbukkant Marietta. A lány a telefonja fényét szórta a homályba; vegyészhallgatóként pontosan átlátta a veszélyeket és a szuterénben tárolt anyagok kockázatát.
– Ha a szellőzés leállt odalenn, a gáz felhalmozódik! – figyelmeztetett higadtan Marietta, miközben tekintetével a fojtogató sötétben elsomfordáló Szabó doktor nyomát kutatta.
Lentről, a szuterén dohos mélyéből Lugosi Jenő rekedt, öblös hangja visszhangzott: az egykori operaénekes a zárt ajtót verve kiabált a falakban futó csövekről és a régi építési tervrajzokról. Erzsi néni a korlátsorba kapaszkodva nyögött fel a tehetetlenségtől. Bálint határozott mozdulattal kivette Bordás kezéből a zseblámpát, s megindult lefelé a lépcsőn, tudva, hogy a kiszámolt képletek már nem óvják meg őket a sötétben lappangó valóságtól.