Szakadék a gang felett

A kék villogók fénye ütemesen festette fagyosra a Vászoly utca repedezett homlokzatát. Miközben a katasztrófavédelem emberei szétoszlottak az első emeleten, a nehéz tölgyfa kapu hirtelen kitárult. Varga Nóra rontott be a kapualjba, arca halálosan sápadt volt, elegáns kabátja félrecsúszva állt. Odakint, a sarkon egy sötétített üveges, járó motorú luxusterepjáró kerekei csikorogtak meg a nedves aszfalton, majd az autó fényszórók nélkül, nagy sebességgel elviharzott a sötétbe. Nóra meg sem fordult, remegő kézzel szorított magához egy vastag, elegáns bőr mappát, mintha az élete múlna rajta.
A földszinti postaládáknál Székely Ricsi éppen néhány külföldi prémium kávésdobozt próbált észrevétlenül visszatuszkolni a táskájába. Megpillantva a lépcsőről hátráló dr. Balog Henriket, feszülten odasúgta: „Zoltán ma is körbejárt a házban a papírjaival, ügyvéd úr, de szerintem most sokkal nagyobb a baj, mint a közös költség.” Balog válaszra sem méltatta a csempészt; jéghideg tekintete a sietősen elhaladó Nórára tapadt, akinek magas sarkú cipője kétségbeesetten kattogott a kövön.
Nóra szinte észre sem vette őket, zaklatottan vágott át a feszült lakók gyűrűjén. Felrohant a második emeletre, ahol Kelemen Dániel még mindig az ajtónak dőlve szorította a telefonját, amin az újabb fenyegető üzenet világított. Ahogy a lány elhaladt mellette, a mappa sarkából kicsúszott egy plasztikkártya – egy egyedi chipes belépő –, egyenesen Dániel lába elé. Nóra meg sem állt, saját lakásába zárkózott, miközben a lépcsőházban felhangzott a tűzoltók határozott parancsa: „Mindenki menjen be a lakásába, a gázcsapot elzárjuk!”