A zsarolás hálója — más fényben

A lépcsőház fojtogató gázszagában dr. Balog Henrik diadalmas félmosolya hirtelen megfagyott, ahogy a földszinti bejárat felől nehéz, hivatalos bakancsok léptei verték fel a csendet. Fekete Zoltán görcsösen szorította magához a felújítási dokumentumokat, de a közeledő hatóságiak látványától teljesen elfehéredett az arca. Erika hátrált egy lépést, a korlát hideg vasába kapaszkodva; a félelem jéghideg hullámként futott végig rajta, miközben a szeme sarkából Balog hirtelen megránduló szájszélét leste. Az ügyvéd jéghideg magabiztossága egy csapásra elpárolgott, zsebre dugott keze láthatóan megremegett a közeledő egyenruhák árnyékában.
Eközben a második emeleti folyosó félhomályában Kelemen Dániel az ajtófélfának dőlve meredt a telefonja kijelzőjére. A képernyő éles fénnyel világította meg az izzadságtól csillogó arcát. Egy újabb, névtelen üzenet villant fel a kijelzőn, ami pontosan hivatkozott arra a titkos, végzetes döntésre, amit tegnap éjjel hozott meg a szobája magányában: „Azt hitted, a sötétben nem látszik? A rendszer mindent rögzít, Dániel. És most a rendőrség is itt van.”
A torkában lüktetett a vér, a fojtogató pánik elhomályosította a látását. Dániel kényszeresen ellenőrizte a postaládáját, majd visszahúzódott a résnyire nyitott ajtó mögé. A katasztrófavédelem emberei már elérték az első emeletet, miközben a lakók bénultan figyelték egymást a gangról. Senki sem tudta, ki hívta ki őket valójában, de a tegnap esti titok árnyéka most mindennél fenyegetőbben nehezedett a házra.