Suttogások a korlát felett

Bálint nem tehetett mást, megragadta Erika remegő kezét, és behúzta a forduló mélyebb félhomályába. A zsebében lapuló, Erzsi nénitől kapott hamis orvosi igazolás súlyos teherként égette a bőrét. Tudta, ha most rajtakapják őket, nemcsak a munkáját veszíti el, de a születendő gyermekük jövőjét is végleg elvágja. Erika zokogása elcsendesedett, de a rettegés ott lüktetett kettőjük között.
Lentről, az első emelet felől ekkor feszült suttogás kuszott fel. Dr. Bordás András magyarázott remegő hangon Dr. Balog Henriknek, a jéghideg ügyvédnek, akinek az arca a félhomályban még a szokásosnál is sápadtabb volt.
– Ha a hatóság bejön, mindennek vége, Henrik! – sziszegte az idős mérnök, görcsösen markolva a korlátot. – Nem engedhetem, hogy idegenek kutassanak a házban!
Balog némán biccentett, eleganciája darabokra hullott; ő is rettegett a tegnap esti titok következményeitől.
Eközben a másodikon Kelemen Dániel a sötét szobában állt, és a telefonja képernyőjét bámulta. A kijelző felvillant egy ismeretlen számtól: „Tudjuk, mit tettél tegnap éjjel. A hatóság már úton van.” Dániel ujjai megmerevedtek. A háló, amit a lakók egymástól elszigetelve szőttek, most egyszerre kezdett rájuk záródni.