Suttogás a lépcsőfordulóban — más fényben

A sötétségbe burkolózott másodikon a lincshangulatot csak a telefonok szórt, kísérteties fénye világította meg. Miri élesen vágó hangon kiabált valahol a háttérben az anyja üzletének hűtői miatt, miközben Bálint próbált utat törni a dühös lakók között. Ekkor a földszint felől egy apró, sárgás fényű elemes lámpa imbolygott fel a lépcsőn. Erzsi néni volt az, aki ahelyett, hogy a biztosítékok miatt méltatlankodott volna, hideg nyugalommal lépkedett felfelé, egyenesen a férfit keresve a félhomályban.
– Bálintka – suttogta az idős asszony, karon ragadva őt, miközben a hangja vészjóslóan csengett a dühös morajlásban. – Csak hogy tudd, az az ex-légiós odalent nem véletlenül retteg a sötétben. Lakossági bejelentés érkezett a hatósághoz, és a rendőrök már a ház körül szaglásznak egy tegnap esti titok miatt. Vigyázz, kivel mutatkozol.
Mielőtt Bálint válaszolhatott volna, a zsebében élesen felzúgott a telefonja. A kijelző vakító kék fénnyel hasított bele a homályba, egyértelműen kirajzolva Erika nevét és a csatolt orvosi lelet fotóját. A férfi megdermedt, de már késő volt. A mögötte álló Enci egyetlen gyors mozdulattal rászegezte a tekintetét a fénylő képernyőre, és a döbbenet azonnal fojtogató, néma haraggá fagyott az arcán.