Suttogás a kapualjban — új hang

Bálint nem mozdult, a zsebében lapuló barna boríték szinte égette a combját. Erika zokogása fojtottan halt el a csecsemő takarói között, miközben Dr. Szabó mohó, remegő tekintettel várta a mentőövet. A feszültséget azonban nem a doktor szavai, hanem egy kintről beszűrődő, durva fékcsikordás törte meg. A rendelő rácsos ablakán túl, a koromsötét Vászoly utcában egy gyanúsan halk, sötétített üveges luxusterepjáró állt meg a kapualj előtt, fényszórói élesen átvágtak az udvar sötétjén.
Az autó anyósüléséről Varga Nóra pattant ki. Zaklatottan, szinte futólépésben menekült a kapu felé, miközben elegáns kabátját szorosan magára húzta. A sietségben elejtett egy apró, csillogó tárgyat – egy belépőkártyát –, amely fémesen koccant a macskakövön, de meg sem próbálta felvenni. Az autó motorja még percekig halkan durogott a sötétben, mintha a sofőr arra várna, hogy Nóra mikor teszi meg a következő hibát.
Odafent, az emeleti gang homályában Erzsi néni résen volt. Látta a gyanús kocsit, de most más járt a fejében: nemrég fejezte be a suttogó egyezkedést Tormai főtörzzsel a lépcsőfordulóban, kijátszva a kártyát Etelka zűrös múltjáról, hogy védelmet szerezzen Ricsinek Király Aladár bosszúja ellen. „Fekete Zoltán ma is körbejárt a házban, de nem ő itt az egyetlen úr” – mormogta az öregasszony, miközben a rettegő Enci az ajtórésből figyelte a folyosót, Bálintot várva.
A pincéből hirtelen felharsant Lugosi Jenő dühös, torokhangú áriája, ami gúnyos kíséretként festette alá a házban uralkodó tébolyt. Bálint tudta, hogy az idő lejárt. Dr. Szabó zsarolása, Nóra titokzatos éjszakai látogatója és Enci növekvő gyanakvása mind egyetlen, elkerülhetetlen robbanás felé hajtották a lakókat.