Suttogás a kapualjban

A kapualj hűvös félhomályában Erika a kőoszlopnak támaszkodva várta Bálintot, kezében a villódzó kijelzőjű telefonnal. Bálint a lépcsőfokokat kettesével véve ért le, tüdeje szorult a feszültségtől. Erika tekintetéből tisztán látszott, hogy nem hátrál meg: a tegnap esti titkos egyezség és a magánéleti válság mostanra kézzelfogható fenyegetéssé érett.
– Tíz perced van, Bálint – suttogta élesen a nő, ahogy a férfi megragadta a karját, és a kapu mélyebb zugába húzta. – Vagy most tisztázod a helyzetet, vagy én lépek fel Encihez.
Miközben odalent a fojtott szóváltás zajlott, a második emeleten Kelemen Dániel a saját ajtófélfájának dőlve meredt a mobiljára. A tegnap éjszakai döntése nyomán kapott névtelen üzenet újra megrezzent a kezében. A szorongás jéghideg hullámként futott végig a hátán, ahogy a képernyőn megjelent a rövid felszólítás. Dániel kényszeresen ellenőrizte a zár kattanását, a szája kiszáradt a félelemtől. Tudta, hogy valaki a lépcsőházból pontosan tisztában van a tegnapi lépésével.
A gang korlátjánál eközben Enci gyanakvóan hajolt ki a sötétedő udvar fölé. Lentről, a kapualj átjárójából fojtott férfihang és egy idegen női sziluett villant fel. Amikor Erika telefonjának fénye egyetlen másodpercre megvilágította az arcokat, Enci ujjai ráfagytak a vaskorlátra.