Az ismeretlen megfigyelő

Enci lassan elengedte a hideg korlátot, s lépteit visszafojtva hátrált a saját ajtajuk felé, mintha a kapualjból felszűrődő fojtott hangok elől menekülne. Bálint és az ismeretlen nő látványa súlyos csapásként érte, de a folyosó sötétjében nem volt egyedül.
A szomszédos ajtóban Kelemen Dániel ujjai görcsösen szorultak a mobiltelefonra. A kijelző fényében újabb sor villant fel az ismeretlen számról: „A tegnap esti törlés nem volt elég alapos. Tudom, mit tettél a rendszerben.” Dániel gyomra összerándult. Az adatelemző kényszeresen végignézett a félhomályos gangon, rettegve attól, hogy a zsaroló valamelyik ajtó mögül figyeli minden mozdulatát.
Az első emeleten ekkor váratlanul bevágódott egy ajtó. Kovács Tibor lépett ki a korláthoz, arca a dühtől vöröslött, amint a lépcsőház közepén álló Fekete Zoltánra meredt.
– Meddig akarja még ezt a cirkuszt, közös képviselő úr? – csattant fel az öreg villanyszerelő hangja, átvágva a ház feszült csendjét. – Ahelyett, hogy a lakókat zaklatja, inkább az elhallgatott ügyeket tisztázná!
Fekete Zoltán elfehéredve hátrált egy lépést, szeme a lépcsőfordulókat pásztázta. A fojtogató légkör és a hatósági ultimátum teljesen megbénította. Dániel hallotta a lenti szóváltást, s attól tartva, hogy a figyelem rávetül, halk zárkattanással behúzta maga mögött az ajtót. Tudta, hogy a tegnap éjszakai döntése nyomait már képtelen lesz eltüntetni.