Fegyelmi rend a lépcsőházban

Fekete Zoltán ügyet sem vetett Bordás professzor remegő szájszélére és a fizikai képletekre. A közös képviselő a műanyag mappájából egy piros szegélyű, hivatalos hirdetményt húzott elő, és celluxszal határozottan a hirdetőtábla üvegére ragasztotta.
– Ma este nyolc órakor rendkívüli közgyűlés a belső udvarban – jelentette ki Fekete úr ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a katasztrófavédelem tisztjei stopperrel a kézben bólintottak. – A menekülési útvonalakról minden magánhóbelevancot azonnal el kell takarítani! Aki nem pakolja be a folyosón tárolt lomjait, az ellen személy szerint lépek fel a hatóságnál.
Karesz meglapult a sötétebb sarokban, és próbálta a lábával visszatolni az ajtaján kívülre lógó vastag kábelt. Enci a lakásuk küszöbén állva összerezzent Fekete dörgő hangjától, szorosan magára tekerte a kardigánját, és gyanakvóan nézett a lépcsőfordulóban álló Bálintra. A tizenkettes lakás ajtaja egy pillanatra résnyire nyílt, Kerekes Lívia csendben pillantott ki a sötétedő folyosóra, de látva a feszült helyzetet, azonnal visszahúzódott.
Bálint zsebében újra megrezzent a telefon. Erika már a kapualjban járt. Bálint tudta, hogy nincsenek percei: Fekete úr szigorú tekintetét kikerülve, gyors léptekkel megindult lefelé a lépcsőn, mielőtt az élete végleg darabjaira hullana.