Rendkívüli szemle a lépcsőházban

Bálint nem várt meg újabb kérdéseket. Megköszörülte a torkát, és Enci szúró tekintete elől a lépcsőház felé lépett, mintha csak a hirdetményt akarná közelebbről megvizsgálni. A lépcsőfordulóban azonban szembetalálta magát Fekete Zoltánnal, akit két sárga mellényes hatósági ellenőr kísért a szuterén felől. A katasztrófavédelem embereinek szigorú arca nem sok jót ígért.
– Azonnali életveszély – hallatszott az ellenőr fojtott hangja. – Vagy rendkívüli közgyűlést hív össze még ma este, Fekete úr, és a lakók megszavazzák a milliós felújítási alapot, vagy holnap reggel lezárjuk az épületet.
A szomszédos ajtó mögül Dr. Bordás András lépett ki, száraz ajkai remegtek a félelemtől.
– R egyenlő U per I, az istenért! Megmondtam, hogy a pincében ég a hálózat! – nyögte a nyugalmazott tanár, miközben gyanakvóan nézett Bálintra.
A félhomályban feltűnt Karesz is. A bukott rockzenész arca hamuszürke volt; jól tudta, ha a hatóság leereszkedik a villanyórákhoz, lebukik a lopott árammal. Bálint zsebében ekkor újból megreccsent a telefon. Erika újabb sürgető üzenete égette a kijelzőt: „A hatóság a kapunál van. Ha nem jössz le most, bemegyek a lakásotokba Encihez.” A csapda végleg bezárult.