Pánik a másodikon

Bálint egy köhögéssel igyekezett leplezni a torkában dobogó pánikot, és csupán annyit nyögött ki Encinak, hogy a hirdetőtáblán lévő hatósági felszólítást böngészte a földszinten. Enci szeme egyetlen millimétert sem engedett a szigorából, de a feszült párbeszédet a szomszéd ajtó éles kattanása vágta el.
Kelemen Dániel lépett ki a folyosóra, mint egy elhibázott sci-fi mellékszereplője, aki épp most jött rá, hogy a Föld forgása nem az ő javára dőlt el. Kezében a telefonja úgy remegett, mintha áram alatt lenne. Dániel egész délelőtt kényszeresen törölgette az értesítéseket, de az imént kapott névtelen üzenet – „A tegnap esti döntésednek ára van, Dániel. A rendszer mindent rögzít” – végleg kiverte nála a biztosítékot.
A férfi riadtan tekintett Bálintra és Encire, meggyőződve arról, hogy a pár feszült hallgatása valójában az ő titkos éjszakai akciójának szól. Bocsánatot kért a puszta pislákolásért is, majd hátrálva próbált visszatérni a saját védelmet nyújtó küszöbe mögé.
– Mindenki megőrült ebben a házban? – horkant fel Enci, átpillantva a riadt Dánielre, majd újra Bálint felé fordult. – Te meg heller nélkül állsz itt, miközben a közös képviselő már a spórolt pénzünkre vadászik?
Bálint csak bólogatott, miközben a zsebében lévő készülék újra rezegni kezdett. Erika nem fog örökké várni a sarkon, Dániel a saját paranoia-hálójában vergődött, Erzsi néni pedig a háttérből mozgatta a szálakat.