Két tűz között a lépcsőfordulóban

Bálint tehetetlen dühvel meredt a kattanó zárra. A folyosó félhomályában a kabátja zsebébe nyúlt, ahol a telefonja szünet nélkül rezgett. Erika kijelzőn felvillanó neve alatt sürgető üzenet állt: az orvosi vizsgálat számlája és a kisfiú gyógyszerei halaszthatatlanok, a nő azonnali segítséget várt lent a sarkon. A nyomás elviselhetetlenné vált; míg Erzsi néni huszonnégy órát adott a házi kényszerfelújítási alap kiegészítésére, Erika szorítása perceken belül követelt válaszokat és pénzt.
A lépcsőfokokat kettesével szedve indult felfelé a második emelet felé, de a fordulóban szinte belefutott Székely Ricsibe, aki egy doboz csempészett márkás kávéval a kezében támasztotta a korlátot. Ricsi szakértő szemmel méregette a férfi sápadt arcát, majd halkan odavetette, hogy ha gyors készpénzre lenne szüksége, a kocsija csomagtartójából értékesíthető áru mindig várja. Bálint hallgatva intett, és szótlanul továbblépett.
A lakásuk ajtaja hirtelen kinyílt, mielőtt elérhette volna a kilincset. Enci állt a küszöbön, kezében a közös költségről szóló sárga csekkekkel. Gyanakvó tekintettel mérte végig Bálintot, akinek a kezében még mindig halványan világított a kijelző.
– Ki az, aki ilyenkor keres? – kérdezte Enci, hangjában a fojtott gyanakvás megszokott élével. – Úgy nézel ki, mintha kísértetet láttál volna odalent.
Bálint gyors mozdulattal süllyesztette zsebébe a készüléket, de a torkában dobogó pulzus elárulta. A 24 órás ultimátum órája ketyegni kezdett, és tudta, ha egyetlen hibás lépést tesz, a barna boríték tartalmát még ma este Enci kezébe nyomja valaki.