A zsarolás hálójában — más fényben

A hatósági ellenőrök távozása utáni fojtogató csendben Bálint a korlátot szorongatva próbált átvágni a sötét lépcsőházon. A kilakolás fenyegetése súlyos felhőként lebegett a lakók feje felett, de az első emeleti forduló árnyékában nem a kényszerfelújítás híre várt rá, hanem egy sokkal személyesebb csapda. Vincze Erzsi néni résnyire nyitott ajtaja mögül egy csontos kéz nyúlt ki, és határozott mozdulattal megragadta a férfi kabátujját.
– Ne siess annyira, Bálint – sziszegte az öregasszony, miközben a félhomályos előszoba felé húzta a férfit. A kezében tartott vastag, barna boríték szárazon zörrent a csendben. – Hallottad a hatóságot, holnapra csillagászati összeg kell a háznak. De ha te nem garantálod nekem a hiányzó részt, Enci még a kilakolási határidő lejárta előtt megtudja a teljes igazságot Erikáról és a titokban nevelt gyermekről.
Bálint ökle fehéredésig szorult, a torkán akadt a szó. A nyitott ajtórésen át benéző fényben látta, ahogy a folyosón Szabó Gábor meglepően szívélyes mozdulatokkal segít lefelé az idős Bordás professzornak, kétségbeesetten lesve Etelka pillantását, nehogy a nő eljárja a száját a régi pesti éjszakáról. A házban minden szál fojtogatóan összefonódott, de Bálint nyakán most szorult meg igazán a hurok.
– Huszonnégy órád van, fiam. Vagy előteremted a pénzt, vagy ez a boríték Enci kezében landol – suttogta Erzsi néni, majd egyetlen határozott mozdulattal rácsapta az ajtót a tehetetlenül álló férfira.