A hatósági ultimátum — új fordulat

A kapualj felől nehéz bakancsok dobogása törte meg a lépcsőházi feszültséget. A sötétben szétfröccsenő, vakító sárga fénysugarak nem a lakók zseblámpáiból származtak: a Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság egyenruhás emberei léptek be a Vászoly utca 6-ba. A szomszéd házból valaki bejelentést tett a szuterén felől terjengő gázszag és az ingadozó hálózat miatt, a szakemberek pedig nem vártak reggelig.
Fekete Zoltán elhűlve támaszkodott a korlátra, ahogy az ellenőrök vezetője határozott léptekkel megindult felfelé, épp csak kikerülve a fordulóban korábban elszóródott iratokat. Dr. Balog Henrik egyetlen hűvös, kimért mozdulattal szedte össze az utolsó mappáját a földről, miközben Székely Ricsi dühösen a falhoz lapult, hátrálva a szuterén felé vezető lépcsőfokokon.
– Melyikük a közös képviselő? – dörrent a hatósági ember hangja. – Lent a pincében határérték feletti a gázkoncentráció, a főkapcsoló alatti vezetékek pedig elolvadtak. Ez az épület jelenlegi állapotában közvetlen életveszély.
Fekete Zoltán remegő kézzel nyúlt a munkalámpája után, miközben fentről Bartha Zsófia zsályafüstölővel a kezében halkan megjegyezte a szomszédjának, hogy a ház aurája végleg megmérgeződött. A hatósági tiszt egy hivatalos, sárga szegélyes jegyzőkönyvet nyomott a közös képviselő mellkasának.
– Ultimátumot adok, Fekete úr. Vagy elindítanak egy azonnali, rendkívüli kényszerfelújítást az egész hálózaton, aminek a költségét azonnal be kell szednie a lakóktól, vagy huszonnégy órán belül lakatlanná nyilvánítjuk az épületet és kiürítjük a házat.
A lépcsőházban megfagyott a levegő. Dr. Balog Henrik szája szélén egyetlen pillanatra átfutott egy hűvös, elégedett mosoly: pontosan tudta, hogy a csillagászati összegű befizetést a megszorult lakók képtelenek lesznek előteremteni.