A törölt mentés ára

Dániel vakító kijelzője hirtelen elhomályosult, ahogy a tenyerében meglódult az okostelefon rezgőmotorja. A felugró titkosított értesítés azonnal letakarta a zseblámpa-funkciót: „A rendszerfrissítés sikeres. A törlési kérelem feldolgozva.” A hideg verejték elöntötte a tarkóját. Tegnap éjjel, amikor a kiégéstől elkínozva egyetlen kattintással megsemmisítette a cég belső adatbázisának biztonsági mentéseit, még azt hitte, senki sem fogja észrevenni a hiányt a hétfői nyitásig.
A kijelző kék fénye megvilágította remegő ujjait, ahogy görcsösen megpróbálta bezárni az alkalmazást. A lépcsőfordulóban szerteszét szórt árverési dokumentumok közül Dr. Balog Henrik éppen fenyegetően nyúlt felé a sötétben, de Dániel ösztönösen hátralépett egy lépcsőfokot, mintha a telefon kijelzőjén lévő pár szavas üzenet fizikai veszélyt jelentene.
– Mit bámulsz azt a nyomorult képernyőt, Dániel? – csattant fel Fekete Zoltán, aki a lépcsőház folytonos leltározása közben most épp egy elemes munkalámpával világított a fiatal férfi arcába. – A fél ház a sötétben rohad, maguk meg ahelyett, hogy a főkapcsolóhoz mennének, a kijelzőt pörgetik!
– Semmi... csak egy munkafájl – nyögte ki Dániel, miközben a pulzusa a torkában kalapált. A telefon újabb rövid rezgéssel jelzett: egy ismeretlen számról érkezett SMS. „Látjuk, amit tettél.” A lépcsőházi káosz hirtelen távolinak tűnt; a valódi sötétség nem a ház zárlatából eredt, hanem abból a digitális csapdából, amibe tegnap este saját szántából sétált bele.