Suttogás a gőzben

A szuterénből felszivárgó vízpára és a nyirkos hideg másodpercek alatt elborította az első emeleti pihenőt. Bálint ki akarta használni a lent kitört zűrzavart: kihúzódott a rendelő ajtajának sötétjéből, és a korlátot szorongatva gyors léptekkel próbált lecsúszni a kapualj felé, mielőtt Balog ügyvéd meglátná a felső emeleten.
Ám az egyes lakás ajtája rések nélkül nyílt ki. Vincze Erzsi néni virágos otthonkájának szegélye tűnt fel a homályban, majd a száraz, eres kéz meglepő eréllyel kapta el Bálint kabátujját. Az öregasszony szeme csillogott a leselkedő kíváncsiságtól, fittyet hányva a mélyből még mindig felhangzó, fojtott áriázásra.
– Hová ilyen sietősen, Bálintka? – suttogta fojtott, rekedtes hangon, és közelebb húzta magához a férfit. – Hagyja csak Jenő bácsit, Fekete úr majd elzárja a csapot. Inkább azt mondja meg, tudja-e, mit csinált Dr. Szabó tegnap késő este a szomszédos ház kapujában? Nem egyedül volt.
Bálint torkát elszorította a feszültség. Erzsi néni arca szinte hozzáért az övéhez, lehelete dohos papírszagot árasztott az emeleti gőzben.
– Nem tudok semmiről, Erzsi néni, sietnem kell – próbált szabadulni a szorításból, de az öregasszony nem engedte.
– Hát pedig jobb, ha figyel – bicentett a nő a felsőbb emeletek felé. – A doktor úr a patikás Líviával susmorgott a lépcső alatt, mielőtt a barna borítékot átadta Balog úrnak. Lívia táskája pedig tele volt bontatlan gyógyszeres dobozokkal. Csak nem történik valami törvénytelen ebben a házban? Ugye maga nem keveredett bele semmibe, Bálintka?