A szuterén áradata

Marietta a tenyerébe szorította a talált üres blisztert, és sietős léptekkel indult lefelé a lépcsőház hűvös sötétjében. A harmadik emeleten Dr. Balog Henrik kimért ultimátuma még ott lebegett a levegőben, de a lány nem akart Máté kétségbeesésének tanúja lenni. Ahogy elérte a földszintet, a lépcsőfokok alól gyomorba markoló, öblös hang remegtette meg a korlátot: Lugosi Jenő, a szuterénben vegetáló volt operaénekes üvöltötte a Tosca legdrámaiabb áriáját, a részeg nosztalgia és az összeomlás határán egyensúlyozva.
A pinceajtó résén vékony, sziszegő sugárban tört ki a víz. Jenő bácsi a kiégett izzó alatt, széttárt karokkal dirigált a homályban, miközben a csővezeték kerekét egészen ütközésig kitekerte. A jéghideg áradat pillanatok alatt elárasztotta a dohos tárolókat, magával sodorva a sörpadokat és a száraz fadarabokat.
– Áradjon a zene, boruljon el a ház! – dörögte az öreg széles gesztussal, tudomást sem véve a lába körül örvénylő vízről.
Marietta sikolya és a lépcsőházban dübörgő bariton áttörte a folyosókon uralkodó fojtogató csendet. A harmadik emeleten Balog hűvös alkudozása félbeszakadt, amint a felszivárgó pára és a vízcsobogás zajára az emeleti ajtók egymás után nyíltak ki.