Sürgős hatósági ultimátum

Bálint még válaszolni sem tudott Erzsi néni szavaira, amikor nehéz, határozott léptek zaja verte fel a lépcsőház csendjét. A kapualj felől sárga láthatósági mellényes férfiak léptek be a belső udvarra, nyomukban a láthatóan megrendült Fekete Zoltánnal. A szomszédos ház bejelentése nyomán a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság kirendelt ellenőrei érkeztek meg, hogy kivizsgálják a szuterénben terjengő szagot és az elektromos hálózat kritikus állapotát.
– Zoltán ma is túl buzgó, de erre ő sem számított – mormolta Erzsi néni hirtelen megváltozott, meglepően halk, szinte féltő hangon. Egy pillanatra megsimította Bálint karját, mintha elfelejtette volna saját ultimátumát. – Menj fel a lakásba, Bálintka, nehogy téged is kikérdezzenek. Vigyázz magadra.
Bálint a kabátja belső zsebében lapuló barna borítékra szorította a kezét, és lassan hátrált egy lépést. A második emeleti gang korlátjánál ekkor megjelent dr. Balog Henrik. Az ügyvéd arcán hűvös, elégedett mosoly bujkált: pontosan tudta, mit jelent a hatóság váratlan jelenléte.
Az ellenőrök szigorú hangja betöltötte a nyirkos udvart. Kijelentették, hogy az épület hálózata és gázvezetéke közvetlen életveszélyt jelent. Fekete Zoltánnak két választást adtak: vagy azonnali vészhelyzeti közgyűlést hív össze és kiszabják a milliós rendkívüli felújítási alapot, vagy az épületet hivatalosan lakatlanná nyilvánítják, és megkezdik a lakók kényszerkilakoltatását.
A folyosókon összegyűlő szomszédok között fojtott morajlás futott végig. Erika a másodikon kétségbeesetten szorította magához a kislányát, miközben Balog ügyvéd lassan lejjebb lépett a lépcsőn, készen arra, hogy a kényszerhelyzetből kovácsoljon tőkét magának.