Sürgető üzenet a sötétből

A másodiki folyosón elszabadult kiabálás elnyomta a telefon halk rezgését, de Bálint combján a feszültség azonnal átütött. A korlátba kapaszkodó Enci mellől félrelépett a vaksötétbe, kijelzője halvány kékjét a tenyerével takarva. A képernyőn Erika üzenete világított, élesebben, mint a füstszagú lépcsőházban terjengő pánik: „A dokinál vagyok a földszinten. Ha tíz percen belül nem jössz le a pénzzel, felmegyek Encihez.”
Bálint torka kiszáradt. A földszinten, Dr. Szabó sötétbe borult rendelőjében Erika nemcsak a közös titkukat, de a növekvő életet és Bálint karrierjét is a mérlegre tette. Az adósságokban úszó orvos gátlástalanul követelt pénzt a hallgatásért, kihasználva az áramszünet okozta zűrzavart. Bálint pontosan tudta: ha most egyetlen hibás döntést hoz, a biztonsági őri állása és az egész eddigi élete kártyavárként dől össze.
A korlát felől Enci bizonytalanul kinyújtotta a kezét a homályban. „Bálint? Hol vagy? Merre mész?” – kérdezte szorongva. Szavait elnyomta a lépcsőn lefelé siető Marietta zseblámpájának vékony fénysugara; a lány táskájában megbújó, Líviától szerzett nyugtatóstégelyek halkan zörögtek a sötétben.
Bálintnak másodpercei maradtak a döntésre. Lezárta a képernyőt, és a fojtogató vaksötétben, Enci kétségbeesett szólongatását hátrahagyva, megindult lefelé a lépcsőn a földszinti rendelő felé.