Suhanó árnyak a lépcsőaljban

Erzsi néni lakásának ajtaja halk kattanással záródott be, a sötétben maradt Bálint pedig mélyen beszívta a dohos folyosói levegőt. A zakója belső zsebében lapuló barna boríték szinte húzta lefelé a vállát. Nem maradhatott a fordulóban, mert Fekete úr zseblámpájának fénye a felső emeleten már újra a falakat és a kábelcsatornákat pásztázta.
Gyors léptekkel indult lefelé a földszint irányába. A falak mögül halk, ritmikus zúgás hallatszott: Bendi bányászgépei és Karesz gitárerősítője végleg túlterhelték a tömb elöregedett hálózatát. A lépcsőházi lámpa szaggatottan pislákolt, a vezetékek sercegtek a gipsz alatt, előrevetítve a teljes sötétséget.
A földszinti lépcsőaljban Székely Ricsi lépett elő a homályból, karján egy doboz import kávéval. A csomagtartó-kereskedő féloldalas mosollyal intett a biztonsági őrnek.
– Zoltán ma is körbejárt a házban a villanyszámlák miatt, de te úgy nézel ki, mint akit most csaptak el, Bálint bá – suttogta Ricsi közelebb lépve. – Ha meleg a talaj, a kocsim csomagtartójában akad egy-két jó feszültségoldó.
Bálint kikerülte a fiút, de a kapualj felől Miri viharzott be dühösen, a telefonja képernyőjét csapkodva. A kislány az áramingadozás miatt megszakadt netcsatlakozáson tombolva belerúgott a folyosói kukába. Bálint szótlanul sietett tovább, miközben tudta: holnap reggelig ki kell találnia, hogyan hatástalanítsa Erzsi néni zsarolását.