Sötét szélvédők a kapu előtt

A kapualjban kavargó gázszag és a kiégett kismegszakító miatti koromfekete csönd elől Molnár Máté a harmadik emeleti erkélyre menekült egy szál pólóban hűsölni. A feszültség szinte vágható volt a lépcsőházban, de odalentről, az utcáról egy újabb furcsa morajlás törte meg a hideg éjszaka csendjét. Egy koromfekete, sötétített üvegű luxus-SUV gördült lassan a Vászoly utca 6. kapuja elé, és járó motorból áradó mély durmolással vesztegelt a járdaszegély mellett.
Az autó tompított fényszórói élesen megvilágították a málló vakolatot, amikor a jobb első ajtó lendületesen kivágódott. Varga Nóra lépett ki belőle, szembetűnően zaklatottan, kapkodó légzéssel és elmaszatolódott sminkkel. Egyetlen pillanatra fordult csak vissza az utastér felé, ahonnan fojtott, sötét tónusú férfihang hallatszott; Nóra erre válaszul bosszúsan, szinte dühvel vágta rá a nehéz kocsiajtót, majd menekülve indult meg a sötétbe burkolózó kapu felé.
A kapkodó rohanásban a vállára akasztott bőrtáska cipzárja kiakadt, és a járdára hullott belőle egy vaskos, felirat nélküli papírboríték, valamint egy exkluzív belvárosi hotel aranyozott logójával ellátott plasztikkártya. Nóra riadtan, tehetetlenül nézett körbe a kihalt utcán – nem sejtetve, hogy Máté a magasból minden egyes rezdülését figyeli –, majd kapkodva kaparta össze a holmiját, s a megdermedt lépcsőházba belépve sietős léptekkel indult felfelé a sötétben.
A kapualj szélén, a nyirkos kőlapon ottfelejtődött a kártya fekete műanyag tokja. Máté, akit az elszálló törlesztőrészletek miatti kimerültség már napok óta aludni sem hagyott, elgondolkodva figyelte, ahogy a nő léptei elhalnak a sötét lépcsőfordulóban. A füstös SUV nagy gázzal kilőtt, s az éjszakában eltűnő piros zárófények mintha egy újabb veszélyes titok lenyomatát hagyták volna maguk után a ház előtt.