A másolt hang visszhangja a sötétben

Nóra kapkodó léptei még alig haltak el a lépcsőház felsőbb szintjein, amikor az első emelet derengő félhomályában újabb feszültség feszült egymásnak. Vincze Erzsébet – a ház rendjének megingathatatlan őre, Erzsi néni – az ajtórésen át figyelte a lépcsőházat, s amint Bálint nehéz léptei közeledtek a biztonsági szolgálatból hazatérve, határozottan elé lépett. A kezében egy vastag, saroknál meggyűrt borítékot szorongatott, s halk, de metsző sziszegéssel kérte számon a férfit a lakás körüli tisztázatlan viszonyokról és a régmúlt elfojtott titkairól.
Bálint arca elkomorult, tehetetlen dühhel próbálta eltolni magától az idős asszony vádló szavait. Fojtott, feszült hangon figyelmeztette Erzsi nénit, hogy ne üsse az orrát olyan dolgokba, amik elszabadításához már nincs ereje, és gyorsan elrántotta a kezét a boríték felé nyúló ujjak elől. A két összefeszülő hang élesen visszhangzott a vékony falakon, de egyikük sem vette észre a sötét folyosókanyarulatban lapuló alakot.
Várkonyi Gábor, az első emeleten élő, kiégett színházi színész a bejárati ajtaja melletti árnyékból itta magába a jelenetet. A paranoiás megfigyelőként élő férfi számára a társasház nem egyéb, mint egy óriási, rendezetlen színpad, ahol a gyanútlan lakók szolgáltatják a drámai alapanyagot. Várkonyi borzongó gyönyörrel szívta magába Erzsi néni jellegzetes, rekedtes remegését és Bálint feszült, védekező intonációját.
Amikor Bálint dühösen sarkon fordult, Erzsi néni pedig sértődötten magára csapta a lakása ajtaját, Várkonyi nesztelenül visszahúzódott a sötét szobájába. A kiégőfélben lévő utcai lámpa sárgás fényénél elővette az egyik átmeneti SIM-kártyás telefonját. Arca széles, teátrális mosolyra húzódott, miközben gégéjét és rekeszizmát a feladathoz igazította.
Percekkel később Bálint telefonja megrezzent a zsebében egy beérkező hangüzenettel. Amikor lejátszotta, a hideg futkosott a hátán: a kijelző ismeretlen számot mutatott, de a hangszóróból hajszálpontosan Erzsi néni remegő, számonkérő hangja szólalt meg, újabb és képtelenebb követeléseket megfogalmazva a boríték tartalmával kapcsolatban. Várkonyi zseniális, beteges játéka kezdetét vette, hogy a kétségbeesés szélére sodorja a ház gyanútlan lakóit.