Piros filctoll a tűzvédelmi útvonalon

Bálint még szorongatva tartotta a telefonját, miután meghallgatta a baljós, Erzsi néni hangján megszólaló hamis üzenetet. A homlokán hideg veríték gyöngyözött, s ahogy lelépett a lépcsőfordulóba, éles, pattogós léptek zaja törte meg a ház feszült csendjét. Fekete Zoltán, a negyedik emeleti, szabálymániás közös képviselő csörtetett lefelé, hóna alatt a megszokott, keményfedeles csiptetős mappájával.
Fekete úr szeme azonnal fennakadt a fordulóban álló, nagyméretű kartondobozon, amelyből prémium osztrák öblítők és külföldi kávészacskók csücske állt ki. Székely Ricsi, a szuterén jókedvű csomagtartó-kereskedője épp emelt volna fel egy újabb adag árut, de a közös képviselő szigorú mutatóujja megállította a mozdulatot. Fekete úr teátrális sóhajjal húzott elő egy rikító sárga figyelmeztető cédulát és egy vastag, piros filctollat.
„A tűzvédelmi útvonal nem raktárhelyiség, Ricsi! A társasházi házirend 12-es pontja egyértelműen tiltja az ingóságok tárolását a közös közlekedőkben. Ha tíz percen belül nem tűnik el innen ez a doboz, hivatalos jegyzőkönyvet veszek fel, és felszámolom a takarítási pótdíjat!” – dörögte Fekete Zoltán olyan katonás éllel, hogy még a lépcsőn áthaladó Bálint is megtorpant.
Ekkor nyílt ki a szomszédos ajtó, s Köves Dezső, a ház elegáns, kalapos okirat-művésze lépett ki a folyosóra, kezében egy gőzölgő tálca saját sütésű tepertős pogácsával. Dezső bá a tőle megszokott bájjal megskalpolta a kalapját Fekete úr előtt, majd gáláns mosollyal próbálta elsimítani a feszültséget. „Zoltán kérem, ne feszítse túl a húrt ezen a borús délutánon! Ricsi csak a lakók kényelmét szolgálja, s ha gondolja, átnézhetjük a ház gépészeti igazolásait is, hátha akad köztük elmaradás, amit szomszédosi szolidaritásból rendbe tudok tenni...” – ajánlotta fel diszkréten a maga szürke zónás eszközeivel.
Fekete Zoltán azonban hajlíthatatlan maradt. Kíméletlen határozottsággal ragasztotta ki a sárga figyelmeztető lapot a faliújság üvegére, miközben Ricsi szomorúan csóválta a fejét. Bálint a kabátja zsebébe süllyesztett kézzel próbált átcsusszanni a feszült csoportosulás mellett, tudva, hogy a Vászoly utca 6. falai között a felhalmozott titkok és a bürokratikus szigor egyaránt a robbanás szélére sodorták a házat.