Sötét paktum a fordulóban

Bálint tehetetlenül meredt a zárt rendelőajtó matt üvegére, miközben a lépcsőház hűvös huzatában megcsappant a levegő. Nem kellett megfordulnia ahhoz, hogy tudja: az öregasszony nem ment messzire. Erzsi néni a félemeleti pihenő korlátjának dőlve várt, botjára támaszkodva, mint egy türelmes ragadozó. A hóna alatt lapuló vastag, barna boríték sarka élesen kirajzolódott a megkopott otthonka szövete alatt.
– Tudtam, hogy a doki nem adja ingyen a hallgatást – sziszegte Erzsi néni, lassan megindulva lefelé a szűk lépcsőfokokon. – Láttam Balog ügyvéd urat éjjel a kapualjban. Szabó doki a nyakáig ül a mocsárban, Bálint. És te is, ha azt hiszed, a szerencsejátékos orvos védelmet nyújthat neked meg a porontyodnak.
– Mit akar még tőlem, Erzsi néni? – Bálint hangja rekedt volt a dühös tehetetlenségtől, de a lépcsőházi visszhang miatt kénytelen volt fojtottan beszélni. – Nincs kétszázezer forintom!
– Engem a pénzed nem érdekel – hajolt közelebb az öregasszony, és a szemeiben a hideg számítás szikrázott. – De van a házban valami, amiért Balog Henrik nagyon sokat fizetne. Ha áthozod nekem a szuterénből a fémkazettát, mielőtt a lakossági bejelentés miatt megérkezik a hatóság, ez a barna boríték nem kerül Enci kezébe. Ha megtagadod, fél órán belül mindenki megtudja az igazat.
Bálint öklei fehéredtek a szorításban. Az idő szorításában tudta: bármit lép, a csapda azonnal lecsapódik.