Sötét kijelzők a vibráló villanyóra előtt

A hetedik emeleti hetes lakás ajtajának résén át forró, műanyagszagú levegő szivárgott a Vászoly utca 6. hűvös lépcsőházába. Bent Sipos Bendegúz nyolc nagyteljesítményű bányászgépe monoton zúgással pörgött a sötétben, kékes fénnyel világítva meg az összegubancolódott kábelrengeteget. A fal túloldalán a fiatal generáció halkan szorongott: a képernyők hideg fényében elmerülő Kelemen Dániel és a törlesztőrészletek súlya alatt roppanó Molnár Máté egyaránt a digitális mókuskerék rabjaként próbálták túlélni a napot, miközben a ház elavult elektromos hálózata pattanásig feszült.
Aztán egyetlen éles, fémes csattanással lecsapódott a főbiztosíték. A folyosókon és a lakásokban pislákoló lámpák kialudtak, a bányászgépek magas frekvenciájú süvítése pedig pillanatok alatt elhalt. A hirtelen beálló sötétségben a Wi-Fi jelek megszakadtak, a telefonok képernyőin pedig egymás után bukkantak fel a hálózati hibát jelző értesítések. A képernyők mögé búvó, elmagányosodott lakók hirtelen kizökkentek a megszokott virtuális menedékükből, s a vékony falak mögül zavart mocorgás zaja szűrődött ki.
A csendet dr. Bordás András éktelen ordítása törte meg. Az idős mérnök-pedagógus feltépte az ajtóját, és a sötétbe borult lépcsőházorsóba dörgölte felhalmozott sérelmeit. „Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, akkor ma meg lennénk lőve!” – kiáltotta rekedten, miközben a korlátot rázta. „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Bezzeg én még ettem a 3.60 forintos kenyérből, akkoriban tisztelték a fizika törvényeit, nem úgy, mint ez a felelőtlen, áramfaló nemzedék!”
A negyedik emeletről Fekete Zoltán, a szabálymániás közös képviselő robogott le egy elemlámpa imbolygó fénycsóváját követve. Egyenesen a hetedik emeletre sietett, ahol a bürokrácia elfojtott dühével kezdte verni Bendegúz ajtaját. A csillagászati közös villanyszámlák és a felújítási alap veszélyeztetése miatti felháborodása betöltötte a folyosót: nyomatékosan kijelentette, hogy ha a fiú nem szereli szét az illegális hálózatát, azonnal eljárást indít a kizárására, mert nem fogja engedni, hogy egyetlen lakó tegye tönkre az egész ház biztonságát.
A lépcsőfokokon felderengő okostelefon-kijelzők kísérteties, kék fénnyel világították meg a tönkrement egyensúlyt. Dániel a korlátnak támaszkodva nézte a jelenetet, érezve a kiégés és a bizonytalanság szorítását: az áramszünet nemcsak a gépeket állította le, hanem meztelenül hagyta mindazt a szorongást, amit a lakók a mindennapos képernyőhasználat mögé próbáltak elrejteni.