Sakkbábuk a nyomdafesték árnyékában

A ház előtti, kopott fa padon a délutáni napfény ferde sugarai átvágtak a Vászoly utca 6. komor árnyékán. Köves Dezső higgadt mozdulattal tolta előre a sötét futót a megsárgult sakktáblán, miközben dr. Bordás András hosszas fejtegetésbe kezdett a váltóáram és a klasszikus fizika megkerülhetetlen törvényeiről. A professzor hevesen gesztikulált, miközben azt hajtogatta, hogy az R = U/I képletet még a mai elkényelmesedett nemzedéknek is álmából ébredve kellene tudnia. Bordás mit sem sejtett arról, hogy az ellene sakkozó, kalapos úriember ujjbegyein nem a sakkbábuk fája, hanem a nyolcas lakás apró présgépének hígító- és nyomdafesték-szaga érződik.
Ekkor lépett ki a kapun Vincze Erzsébet, két nehéz szatyorral a kezében. Dezső bá azonnal pattanásig egyenesedett, pörgetett egyet elegáns kalapján, és gáláns mosollyal lépett a tiszteletreméltó idős hölgyhöz, hogy átvegye tőle a terhet. Erzsi nénit, aki amúgy a szigorú közös képviselőt is állandó gyanakvással és tagadásban tartotta, teljesen levette a lábáról ez a régi vágású udvariasság. A folyamatos bókok és a vasárnapi pogácsák olyan tökéletes vakfoltot képeztek az asszony szigorú tekintetén, hogy észre sem vette a nyolcas lakás ajtaján éjszakánként besurranó, megszorult szomszédokat és gyanús alakokat.
A zárt ajtók mögött ugyanis a precíziós eszközök nem a meggazdagodást, hanem a túlélést szolgálták. A harmadik emeleten Molnár Máté már a kimerültség szélén állt: az elszabadult törlesztőrészletek és a lakásfelújítás körüli feszültség szétfeszítette a mindennapjait Biankával. A fiatalember kétségbeesése nem maradt észrevétlen a ház csendes megfigyelője előtt. Dezső bá az előző éjszaka, a lámpa diszkrét fényénél papírra vetette a tökéletes hivatali bélyegzőt és a banki fejlécet, szomszédosi szolidaritásból, mindössze egy tál meleg ételért cserébe.
A hamisított jövedelemigazolás és a halasztási kérelem most Máté táskájában lapult, időt nyerve a fiatal párnak a teljes pénzügyi összeomlás előtt. Odalent a padon Bordás professzor elégedetten csapott le egy gyalogra, szentül meggyőződve arról, hogy ő irányítja a játszmát. A Vászoly utca 6. árnyékos folyosóin azonban a valódi lépéseket nem a táblán, hanem a papírporos lakásbelsőkben, néma szövetségekben tették meg.