Fehér pirulák a remegő tenyérben

A lépcsőházi zűrzavar és Bordás professzor áramáttételes szónoklata mögött a lépcsőház sötét árnyai észrevétlenül mozgásba lendültek. Szabó Gábor szorosan a falhoz lapulva osont fel a fordulón. A gyomra görcsbe rándult, ahogy Etelka és Toemai tizedik emeleti irányba surranó sziluettjét meglátta a fojtogató félhomályban. A családi csőd szélén egyensúlyozó autószerelő mellkasát satuba fogta a pánik; pontosan tudta, hogy ha még egyszer szembejön vele az asszony a szűk folyosón, az infarktus kerülgeti. Egyetlen menedéke maradt a lépcsőház teteje felé.
A 12-es lakás ajtaja csak pár centire nyílt ki, de a résből nem az áramszünet salétromos levegője, hanem hűvös, fertőtlenítőszer-szagú tisztaság áradt. Kerekes Lívia halk kattanással engedte be a remegő kezű férfit. A kórházi ápolónő arcán semmi meglepettség nem látszott; rutinból nyúlt a konyhaszekrény mögé rejtett bádogdobozért. A Vászoly utca 6. csendes drogériája a legsötétebb órákban működött a leghatékonyabban, amikor a falakon átcsapó feszültséget már nem lehetett puszta akaraterővel elfojtani.
Gábor szó nélkül csúsztatta át a szorongáscsökkentőért járó papírpénzt Lívia tenyerébe. A nyugtatók apró, fehér szemei megváltást jelentettek a férfi megrendült idegeinek, mielőtt a széteső költségvetés és a titkolt félelmek teljesen összeroppantották volna. Még alig zárult be mögötte a műanyag borítású ajtó, a lépcsőház felől újabb nehéz, elfojtott léptek közeledtek.
Bálint kapucniját mélyen a szemébe húzva toporgott a küszöbön. A 24 órás biztonsági szolgálatban edzett, szívós férfi most árnyéka volt önmagának; tekintetében nyers, állati rettegés bujkált. A terhességről szóló hírek és az Erzsi mamával kapcsolatos pletykák fojtogató hálója elől nem tudott hová menekülni, az éjszakái pedig rémálmokba torkolltak. Az alvatlanság és a folyamatos készenlét felőrölte a szervezetét, és most kétségbeesetten folyamodott az egyetlen emberhez, aki azonnali enyhülést tudott adni.
Lívia kérdés nélkül adta át az erős altatókat a fiatalembernek. Pontosan látta Bálint csuklóján a szorongató feszültség látható jeleit, de a lakók magánélete nem érdekelte – a receptköteles tablettákért kapott bankjegyek a lánya, Marietta egyetemi tandíját biztosították. A szomszédok elfojtott drámái és a falak mögötti pánik éltette a csendes üzletet, miközben odalent, a kismegszakító szekrény mellett Bordás professzor még mindig Tesla váltóáramáról magyarázott a sötétben.