Kémiai reakciók a derengő lépcsőfordulóban

A biztosíték lecsapódása utáni félhomályban a lépcsőház lassan telt meg fojtott neszekkel. Dr. Bordás András még mindig a korlátnak támaszkodva zihált, és a fizika eltiport törvényeit kérte számon a sötétségen. Ekkor lépett ki a kilencedik emelet felől Kerekes Lívia lánya, Marietta, kezében egy apró elemlámpával. Ahelyett, hogy szó nélkül elhaladt volna az öreg mérnök mellett, a lány meglepő nyugalommal kapcsolódott be a korhadó lépcsőházban visszhangzó monológba: a félvezető higany gőznyomásáról és a túlhűtött elektromos hálózatok kémiai bomlástanáról kezdett beszélni. Az idős ember meglepődve hallgatott el; a fiatal vegyészhallgató precíz, tisztelettudó, mégis éles érvelése a ház ritka, intelligens pillanatát hozta el, ahol a generációs szakadék egy csapásra áthidalhatóvá vált.
A tudományos párbeszéd halk morajlása egy pillanatra elcsendesítette a lépcsőházban uralkodó feszültséget, de az idill nem tartott sokáig. A harmadik emeleti forduló árnyékában Szabó Gábor ült a hideg kövezeten, szorosan a falhoz lapulva. Az autószerelő vállait szinte szétmorzsolta a megélhetési szorongás és az elszabaduló hitelek súlya; arcán patakokban folyt a hideg verejték, miközben tremortól remegő kézzel próbált kikaparni a tenyerébe néhány levélből kibontott tablettát.
Marietta éles szeme a zseblámpa vékony fénysugarában azonnal felismerte a dobozok jellegzetes színét és a szirupos üvegcsét. Pontosan tudta, mi az: az édesanyja, Lívia által a kórházból elcsent, pult alól értékesített erős szorongásoldók és a Gábor által szedett béta-blokkolók halálos koktélja. A vegyészeti képletek a lány fejében azonnal veszélyre figyelmeztető piros felkiáltójelekké álltak össze – ez a kombináció lassú légzésbénulást és hirtelen szívleállást okozhat a kimerült férfinál.
A lépcsőfokon gubbasztó Gábor és az idős mérnök között állva Mariettát fojtogató morális bizonytalanság kerítette hatalmába. Ha most megszólal, és kiveri a kétségbeesett apa kezéből a pirulákat, azzal elkerülhetetlenül leleplezi saját anyját, aki részben éppen ezekből a feketén eladott tablettákból fizeti az ő egyetemi tandíját. Ha viszont hallgat, a szomszédos lakásban nevelkedő kislány talán már nem ébred apával másnap reggel.
Fekete Zoltán szigorú lépteinek kopogása közeledett a lépcsőn, Fekete úr elemlámpája már a harmadik emeleti pihenőt pásztázta. Marietta meglendítette saját fényforrását, s a csöndben a remegő tekintetű Gáborra nézett: a döntés súlya nehezebb volt, mint a házat borító teljes sötétség.