Sötét autó a kapu előtt

Dániel a mellkasához szorította a kabátját, és a sötétedő lépcsőfokokon némán felosont a második emeletre, mielőtt Balog vagy Fekete úr észrevehette volna. A hűvös folyosói ablaknál megtorpant, hogy visszanyerje a lélegzetét, miközben lentről még mindig átszűrődött Dezső bá fojtott morgása.
Az utcai lámpa sárgás fénye épp az ablaküvegre vetült, amikor lassan lefékezett a ház előtt egy sötétített üvegű, külföldi rendszámos luxusterepjáró. A motor halkan durrogott a hideg éjszakában. Az anyósülés felőli ajtó kipattant, és Varga Nóra szinte kiesett az autóból. Elejtette a kulcscsomóját, amely fémesen csattant a járdaköveken.
A nő zaklatottan kapkodott a földön heverő kulcsok után. Szűk, elegáns kabátja félrecsúszott a vállán, arcát elfedte kócos hajtincse, de még a félemeleti homályból is tisztán látszott remegő keze. A sötétített ablak mögül egy férfikez nyúlt ki, egy fekete bőrtokot dobott ki a járdára, majd a kocsi gázfröccsel, eloltott fényszórókkal elhúzott a sarok felé.
Nóra felmarkolta a tokot meg a kulcsait, és a kaput kitárva besietett a lépcsőházba. Megtorpant a második emeleti fordulóban, ahol Dániel állt a barna borítékkal a zsebében. Egyetlen feszült, riadt pillantást cseréltek – Nóra parfümjének fojtogató, drága illata azonnal betöltötte a dohos teret.