Sötét árnyak a fordulóban

Dániel az elhomályosodó kijelzőre pillantott, majd felnézett az előtte álló ügyvédre. Torkát kaparta a félelem, de mielőtt válaszolhatott volna Balog zsarolására, nehéz, csoszogó léptek zaja törte meg a lépcsőházi feszültséget. A felsőbb emeletről egy öreg elemlámpa gyenge, sárgás fénye pásztázta végig a forduló korlátját.
– R egyenlő U per I, ezt minden egyes hülyének tudnia kellene ebben a házban! – morogta a sötétből Dr. Bordás András, amint botjával koppantva ereszkedett lefelé. A nyugalmazott mérnök elhaladt Bezeredi Melinda remegő zseblámpasugara előtt. – Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve, de egyesek még a túlterhelés fogalmával sincsenek tisztában!
A professzor hirtelen bukkanása szétrobbantotta a szűk előszoba fojtogató légkörét. Balog egyetlen millimétert sem mozdult, de a szeme sarkából élesen a közeledő öregúrra villant a tekintete. Melinda kinyitotta a száját, mintha szólni akarna, ám a látvány – az ügyvéd és a megriadt adatelemző néma párviadala – végül jobb belátásra bírta, és félve visszahúzódott az ajtaja mögé.
Dániel kihasználta a másodpercnyi megakadást. Megfeszülő izmokkal hátralépett a saját lakásának küszöbén belülre, és ujjaival vakon a zsebébe süllyesztette a telefont. Egyetlen jól begyakorolt mozdulattal zárolta az adatbázis helyi hozzáférését.
– Három perc múlva csináljon valaki rendet odalent, mert különben én csapom le a főrelét! – kiáltotta Bordás a sötét mélyébe, fittyet hányva a folyosón állókra.
Balog lassan Dánielre nézett. A kijelző fényének eltűnésével az ügyvéd arca teljesen elmerült a lépcsőházi árnyékokban.
– Az ajánlatom nem marad örökké érvényben, Dániel – mondta halkan, fagyos kimértséggel. – Mire a villanyóra újra elindul, a választása végleges lesz.